A balinólom és a wobbler minden jó tulajdonságát egyesíti.
Az áramvonalas testhez viszonylag nagy súly társul, amivel eddig elérhetetlennek hitt távolságok is megdobhatók.
Mozgása egyedi, a víztetőn rohanó küszt utánozva apró rezgéseket ad le, melyet rendkívül gyors vezetéssel érhetsz el.
Alakja, mérete, színezete telitalálat. Mintha a küszről fénymásolták volna. A terelőlemeze viszont szinte 90 fokban lefelé áll, ez csak azért felelős, hogy a műcsali megkapja a remegős kóválygó mozgását, magától a terelőlemeztől sem süllyedni, sem emelkedni nem fog a wobbler.
Süllyed viszont magától, mert nehéz. A balinólommal szemben az előnye, hogy nem csavarja a zsinórt, és gyönyörűen „áll" a vízben, tehát a háta mindig felfelé, a hasa lefelé mutat bevontatás közben, azaz folyamatosan jól látható az oldala, ezért komoly szerepet kaphat a snecire megtévesztésig hasonlító színezés.
Azért hozzá kell tenni, hogy a terelőlemez miatt nem érhetők el vele akkora dobástávolságok, mint az ólommal, de a hagyományos wobblerrel összehasonlítva másfél-kétszeres az érték. Ha a pergetés sportos és élménydús módszerével szeretnénk horogra keríteni a balinokat, nincs más dolgunk, mint megcélozni egyetlen gyenge pontját, az üldözési és hajtási szenvedélyét.
Horgászatához csak és kizárólag gyors csalik jöhetnek szóba, hiszen ezek segítségével tudjuk kiváltani belőle azt az impulzust, amitől „elveszti a fejét" és a pillanat tört része alatt könyörtelen, megsemmisítő támadásba lendül. Olyan műcsalira van szükségünk, ami távolra és pontosan dobható, valamint gyors bevontatás mellett is olyan frekvencián dolgozik, ami felkelti a balin figyelmét. Csaliként választhatjuk a jól bevált Salmo Thrillt.
Súlya miatt erőlködés nélkül repíthetők pontosan a kiszemelt helyre, és már a csobbanása hangja magára vonja a balin figyelmét. A lényeg azonban csak ezután jön! Ha a csalinkat nem kezdjük el azonnal maximális sebességgel bevontatni, ne is nagyon áhítozzunk az olyannyira kívánt kapásra. Nagyon sokan a mai napig nem akarják elhinni, hogy van hal, ami utána eredne az ilyen gyors csaliknak. Pedig a lényeg pont ezen van. A régi, rossz sztereotípiák egyszer és mindenkorra el kell, hogy szálljanak az emberek fejéből!
A legkisebb, 4 cm-es változat főként olyan vízterületeken jöhet szóba, ahol a táplálékhalak mérete az ivadék méretekhez közelítő pár centis példányokból áll.
Ebben az esetben labdába sem rúghatunk a hagyományos méretű műcsalikkal.
Az univerzális 5 és 7 cm-es méret a legtöbb helyzetre jó választás, ha a táplálékhalak mérete átlagosnak tekinthető.
Kapitális példányok elejtéséhez pedig, használd a 9 centis változatot!
Tekerjük a Thrillt, ahogyan a csövön kifér!
